Őszi bevezető

Monstrum triceps capite Vulpis, Draconis, & Aquilae

Számtalan történet létezik arról, hogyan teremtődött az a világ amiben élünk, s amelyből képzeletünk elrugaszkodik. Minden kultúra, közösség megalkotta a maga teremtéstörténetét, világképét, mert az elveszettség érzését, a rendszer nélküli világba vetettséget nem tudja elviselni. Az értelem alaptermészetéből fakad mindez, melynek mindenkori őskísértése a hit, és a vallás. Történetek ezek a világmagyarázatok, melyek emberfeletti lények cselekedeteire, a hitre, vagy a tudomány eredményeire épülnek összevegyülve, keverve tapasztalatot és költői képzeletet, misztikát és logikát, dogmákat és a szellem merészen szárnyaló szabadságát. A történetekben az a közös, hogy mindegyikben különös, képzelt lények hemzsegnek.

Először visznek el egy kisgyereket az állatkertbe. Bármelyikünk lehetne ez a gyerek, vagy megfordítva a képletet, mindegyikünk volt már e gyerek, csak elfelejtettük. S az állatkertben, ebben a rettenetes kertben olyan élő állatokat lát, mint még soha: jaguárt, keselyűt, bölényt, és  – ami a legkülönösebb – zsiráfot is. Először találkozik az állatvilág elképesztő gazdagságával, és lenyűgözi a látvány, holott meg is riaszthatná vagy rettenthetné. Olyannyira kedvét leli benne, hogy gyerekszórakozásnak számít – vagy annak tűnhet – az állatkerti kirándulás. Hogy magyarázzuk meg ezt a mindennapi, egyszersmind titokzatos tényt.

Természetesen tagadhatjuk a valóságát. Azt állíthatjuk, hogy azok a gyerekek, akiket egyszer váratlanul elvittek az állatkertbe, húsz év múltán neurotikusok lesznek, hiszen való igaz, hogy nincs olyan gyerek, aki ne járt volna még az állatkertben, amint nincs olyan felnőtt se, akiről ne deríthetné ki egy alapos vizsgálat, hogy neurotikus. Kijelenthetjük továbbá, hogy minden gyerek felfedező, és hogy semmivel sem különösebb a teve felfedezése, mint a tükör, vagy a víz, vagy a lépcső megismerése. Azt is mondhatjuk, hogy a gyerek bízik a szüleiben, akik egy ilyen állatokkal zsúfolt helyre elviszik. Egy-egy rongytigris, meg az enciklopédia ábrái között látott már tigris már amúgy is felkészítette, hogy ne rettenjen meg egy hús-vér tigris látványától.

Most pedig fáradjunk át a valóságos állatkertből a mitológiák állatkertjébe, melynek lakói közt nem oroszlánokat látunk, hanem szfinxet, griffmadarat, kentaurt. Ennek a második állatkertnek elvileg népesebbnek kellene lennie, mint az elsőnek, hiszen egy-egy szörny tulajdonképpen több valóságos lény alkotóelemeinek az öszekapcsolása, a lehetőségek pedig szinte végtelenek. A kentaur alakjában ló és ember kapcsolódik egybe, a minotauruszéban bika és ember. Eszerint – úgy érezzük – végtelen számú szörnyet alkothatunk – halak, madarak, hüllők különböző kombinációit -, aminek csupán az unalom, vagy az undor szabhat határt. Csakhogy más az igazság: a képzelt lények száma az élőkhöz képest elenyésző, s csak egy részük mozgatja meg az emberi képzeletet.

Nem ismerjük a sárkány jelentését, amint a világegyetem jelentését sem ismerjük, ám a sárkány alakja valamiképpen egybevág az emberi képzelettel, ezért tűnnek fel sárkányok különböző korokban éls tájakon. Úgy is mondhatnánk, hogy szükségszerű szörny a sárkány, nem olyan tűnékeny, esetleges teremtmény, mint a kiméra, vagy a catoblepas.

Joggal mondhatná valaki, a képzelt lények között ott lehetne még Hamlet királyfi, a pont, a vonal, a felület, a hiperkockatest, valamennyi általános fogalom, s az istenséggel egyetemben talán mi magunk is. Azonban mi szeretnénk megmaradni a képzelt lények közvetlen jelentésénél: azokkal a különös lényekkel szeretnénk foglalkozni, amelyeket az emberi képzelet alkotott meg és éltetett az idők folyamán, szerte a világon.

Mi magunk is szeretnénk újraképzelni, vagy kitalálni ezeket, alakjukat, leírásukat, történeteiket, mert bennünket is elkap időről-időre a listázás, a rendezettség, a gyűjtés, a számok mámora, s reményeink szerint ezek a lények és történeteik egyszer majd beköltözhetnek egy enciklopédiába.

Az ősz különben is az idő szezonja.

(A szöveget – szó szerinti, vagy átírt formában – J. L. Borges, F.-B. Huyghe és Szentkuthy Miklós idézetek alkotják.)

2011. augusztus 24. 09:01:23 | Kategória: Enciklopédia, Jegyzet | Nincs hozzászólás